2012. március 25., vasárnap
Megváltunk....
..a Dani gyönyörűséges hajkoronájától. Majdnem megsirattuk a férjemmel. Legalább tízszer megkérdeztem tőle, hogy akkor vághatom a haját? Dani benne volt a dologban. Behoztuk Neki a nagy előszoba tükröt és míg én vágtam a haját Ő addig jól elszórakoztatta magát.
Ilyen nagy haja volt ma estig
Csak ez maradt emléknek
Íme a nagyfiú (nem birok betelni vele annyira aranyos)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
LinkWithin
6 megjegyzés:
Hát tényleg nagyon aranyos lett:) Az én kisebbik fiam hosszú fekete hajjal született és nagyon sokáig sajnáltam levágni a haját, mert olyan szép volt. De így is úgy is nagyon aranyosak, talán így már nagyfiúsabb:)
Igen. Ezzel én is így voltam, mert olyan szép göndör volt a haja, de most el jött az idő. Meg már nem hagyta, , hogy megfésüljem. Így már remélem nem nézik lánynak.
:) Nagyon édes a kisfiad rövid, nagyfiús frizurával, nekem is ugyanilyen, derékig érő hajam volt, az alsó harmada göndörödött, amikor is 5. osztályban anyukám úgy döntött, hogy vágassuk le rövidre. A fodrászom parókát készített belőle valakinek :D
Köszi. Nekem is nagyon tetszik :)
A hajadért igazán adhatott volna az a fodrász Neked valami juttatást, mert ugye sokat ér az igazi hajból készült paróka.
Nagyon aranyos lett! :)))
Köszi! Komoly nagyfiú kinézetét kelti a kis huncut:D
Megjegyzés küldése