2011. augusztus 7., vasárnap

Az igazi szilvalekvár

Hasznosítani akartam a maradék szilvát ami még a fán maradt. Így aztán péntek reggel  egy nagy nejlont a fa alá tettünk és Máté felmászott a fára, aztán lerázta, mi meg alig győztük Kristóffal összeszedni.


Aztán megmostuk. Dani volt a fő segítség, nagyon élvezte,hogy csobban  a vízben a szilva.


Egyesével jó alapos átvizsgálás után, mehetett a vízbe "fürödni".


Jól megmosom...

Délután kimagoztuk.

Késő este volt már mire végeztünk  a szilva ledarálásával.

Reggel mikor mentünk át a szomszédba az üstért és az üstházért, ennek a hőlégballonnak hallottuk a hangját majd meg is láttuk. A hangja alapján először nem tudtuk elképzelni, hogy mi az.


És akkor elkezdődött a NAGY munka.

Ilyen sok volt mikor elkezdtük a lekvár főzését.

Kavartuk és kavartuk, néha én is, amikor Apa éppen evett vagy pihent egy kicsit.
Ez már a végeredmény. Kb. 6 óra kellett mire olyan állagú lett amilyet szerettem volna.

Itt már üvegekbe rakva és száraz dunsztba téve mentek kicsit aludni amíg kihűlnek. Aztán mehetnek a kamra polcára. Télen előveszem és finom lekváros derelyét készítek belőle.
Hála Istennek az idén elég sok gyümölcsöt tudtam, lekvárnak vagy dzsemnek eltenni. Télen ez nagyon jó lesz majd.









4 megjegyzés:

Viki írta...

Te atya ég - ennyi szilva?!! Jó kis családi buli volt. Nagyon szép lett a lekvárotok. A sok kis ügyes kéz szépet alkotott.
Gratulálok az egész családnak.

Juci konyhája írta...

Köszi. Igen, de először mindenki húzta a száját (gyerekek, mondjuk én is ilyen voltam, amikor csinálni kellett valamit. De ugye már felnőttem és tudom, hogy ez csak jó lesz télen.

Vicuska írta...

Ez tényleg heroikus munkát igényel, de mennyire megéri, olyan finom!!!!

Juci konyhája írta...

Bizony nagyon sok munkával jár és persze idővel is , de tényleg ettől finomabb nincs a világon. Össze sem lehet hasonlítani a boltival, ami lehet, hogy nem látott gyümölcsöt sem.
Ráadásul tudom, hogy mi van benne.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Nyomtatás