2012. május 11., péntek
Csírkemell pennével, tejszines mártásban
Sokszor vagyok gondban, hogy mit is főzzek ebédre. Jó ha van egy kis leves is, de az még magában elég kevés. Na de mit is kellene második félének készíteni? Ez egy örök dilemma. Így voltam ezzel a minap is.Aztán hosszas vívódás után, elővettem egy csomag csirkemellet a fagyasztóból, és forró vízben felengedtem. Vettem egy csomag penne tésztát, és valahogy össze kellett hozni a két dolgot, hogy valami finom étel kerekedjen belőle.
Megpirítottam egy egész csirkemellet, kevés olíva olaj és vaj keverékén. Picit sóztam, borsoztam, majd kiszedtem egy tányérra a megpirított csirkemellet. A vissza maradt zsiradékra öntöttem 4 dl tejszínt és felforraltam, ezt is sóztam, borsoztam. Közben a kifőtt tésztát átszűrtem a mártásba, tettem még bele kevés borsót, hogy legyen valami szín is benne, beletettem a megpirított csirkemellet is és kicsit átforgattam. Tálaláskor reszeltem rá egy kis trappista sajtot.
Jó étvágyat!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Ez tényleg nagy gond, minden nap, hogy mit is főzzünk. De ha megkérdezem, akkor meg mindenki mást akar, jobban járok, ha egyedül találom ki. Nem is értem, mert állandóan blogokat olvasok, mégsem tudom mit főzzek:) Ez az étel gyors, egyszerű és finom, ez nálunk is gyakran van, sokszor gombáva, más zöldségekkel dúsítom:) Szép hétvégét kívánok nektek:)
Igen ez tényleg nagy gond. Amikor a férjemet kérdezem Ő azt szokta mondani, hogy valami finomat.Na ettől teljesen kiakadok.Ha pedig a gyerekeket akkor nálunk is az van ami nálatok,mindenki mást akar. Abból kell valahogy össze kombinálni, hogy mindenkinek jó legyen.
Na, és az a legjobb amikor a kérdésemre a válasz, hogy nem tudom, vagy mindegy, aztán mikor kitalálok végre valamit, akkor meg jah, ez van? nem erre gondoltam. :))) Tehát gondolatolvasók is legyünk egyszerre. :))) A lényeg, hogy jól kigondoltad, egyébként a hús mindegy, hogy milyen formában készül nálunk, mert szeretik. :)
Nah, igazad van. Olyanoknak kell lennünk mint valami földöntúli lény, hogy bele lássunk az agyukba, hogy mégis mit óhajtanak. Ettől vagyok én is kiakadva. Még az a legjobb, amikor megbeszéltük, hogy mi lesz a másnapi ebéd és főzőm másnap a megbeszélt menüt, jönnek sorban a konyhába és kérdezik, hogy mi lesz az ebéd? Na ettől is a falra tudnék mászni. :)
Megjegyzés küldése